Bejegyzések

Vánszorgások Valenciában 2.

Mint ahogy már írtam, a 6.-ig tartó héten sok helyen megemelik az árakat, mármint hotelekben s egyes látványosságoknál. Így aztán a budget hotelunk sem volt annyira budget, de nem is volt kiugróan vészes, különösen az ír árakhoz képest. Roppant előnye volt a központi fekvés, lassúságomra tekintettel olyat néztem, ami metróhoz közel van. A szintén közeli Városháza terén sok busz megáll, úgyhogy a hotelt csak javasolni tudom. DE . Nagyon-nagy de. A falak papírból és lepkenyálból vannak összeragasztva, mindent hallani, ami a szomszédban történik, s minket is hallanak. Füldugó és kötélidegzet kötelező az itt tartózkodáshoz, alváshoz. A fürdőszoba kicsi, legalábbis a miénk az volt, vízforraló, mini hűtőszekrény nincs, a tv némelyik csatornája nem akart működni, a légkondi működése kiismerhetetlen, ellenben az utcára néző ablakok tökéletesen hangszigeteltek. Az ágy és a középkemény párnák beváltak. Csomagot ott lehet hagyni megőrzésre kicsekkelés után, ha későn indul a gép. Fogalmam sincs,...

Vánszorgások Valenciában

Az utat már terveztük egy ideje. Évek óta vicceltünk azzal, hogy majd elmegyünk nyugdíjasnak Valenciába. Még sosem jártunk ott, de a zsebbarátibb árak, a jó egészségügy vonzónak tűnik még most is. A nyári hőség nem annyira, de talán a tengerparton kibírhatóbb az is. Lassan már vicc lett belőle, hogy majd ott öregszünk meg, de még egyszer sem voltunk a városban... Poén volt, amit lehetett mondogatni az öregkori terveink után érdeklődő barátainknak. Aztán végre lett közvetlen járat is Valenciába, nem kellett volna vonatozni. Mivel a karácsonyt szerettem volna idehaza tölteni, illetve V.-nek végül mégiscsak ügyelnie kellett két ünnep között, január elején utaztunk csak. Megint belenyúltunk, ugyanis itt ez az igazán sűrű időszak, hiszen ők Háromkirályok napján, 6-án ünneplik a karácsonyt. Így a legtöbb múzeum, bolt, étterem zárva volt aznap, s drágább volt a belépő az akváriumba. Cserébe roppant ügyesen (a fenét, véletlenül) sikerült olyan szállást foglalnom, amelynek tetőteraszáról a köze...

Folytatása következik - chitchat

Ezek voltak azok a lusta napok, amikor ágyba kapom a reggelit, s ráérősen lehet reggelizni, szopogatni a teát, aztán a kávét, miközben a madarakat is lehet nézegetni, ahogy zsizsegnek a kertben. Nagy a forgalom, főleg cinkék jönnek, fürdenek az itt-ott cserepekben álló vizekben, miközben egy feketerigó pár szinte mindent kieszik az etetőből. Bezzeg a cinkék szolidan, egy-egy darab maggal repülnek csak el. Mondhatjuk akkor azt, hogy a feketerigók greedy bitch -ek?  Jó nézni őket, kis légi harcaikat, mert csak nagy ritkán képesek békésen megosztani az etetőt egymással, pedig elég nagy, szépen fedett etető. Születésnapi ajándékba kaptam barátnőmtől, Magyarországról utazott ide egy nagy dobozban. A viharok és az eltelt évek meggyötörték már, itt-ott hiányoznak róla darabok, de még így is száraz marad benne a mag, s a legdurvább szél és eső sem tudta használhatatlanná tenni. Legfeljebb kõrbe-körbe forog az akasztójánál fogva. Masszív darab! A madáritatót leverte és összetörte egy, a ker...

Fele remek, fele pocsék...

Lassan végére érünk az évnek, és így ismét felbukkanok a mézeskalácsházak és sütemények alól. A piac felé nem volt valami produktív ez az utolsó hónap, el voltam foglalva a céges megrendelésekkel és a házakkal. Semmi karácsonyit nem csináltam a piacra, kivéve a kekszeket, amibe karácsonyi motívumokat nyomtam az új mintázóimmal. A mintázókat amolyan támogatásként vettem, egy lengyel családi cégtől, amelyik fenyegetve érezte magát az amerikai vámoktól és postai költségektől (nagy piacuk volt az amerikai), s az európai támogatóikhoz fordultak a fennmaradás érdekében, kedvező árajánlatokkal. Aminek nem lehetett ellenállni... Ezekkel a fakockákkal, a beléjük lézerrel vágott szép, részletes mintákkal nagyon szép sütiket lehetett csinálni, de pár zacskónyira futotta csak. (No, majd jövőre, mondom megint...) Mert igen, nyugodtan lehet nevetni, most sem sütöttem előre. Nem, nem babonából, egyszerűen lusta voltam hozzá. Volt többszáz sütire szóló megrendelésem, nem is egy, tehát volt elfoglaltsá...